A napi bérretegés nyertese címet a Félelemben is dobogósak lettünk című bejegyzésével érte el.
Eme blogban szinte azonnal észleli, hogy "A magyarok 93 százaléka gondolja úgy, hogy hazánkban nem létezik biztos munkahely.".
Aztán elégedettséggel telve összefekszik azzal az MSZP-vel, mely megduplázta mind a munkanélküliségi rátát, mind a munkanélküliek számát, az egész EU-ban is kirívóan pocsék teljesítményt nyújtva ez ügyben.
Az ezt bizonyító grafikon itt található.
Bizonyára a 93 százalékos MSZP-s rombolással nem éri be Gáborunk, és 100 százalékra hajt, azért hergeli az elkúrók oldalán, mind az 1 százaléknyi támogatóját a Párbeszédnek.
De jön a fordulat.
Hogy ugye ismersz betegen dolgozni járót, vagy megalázott beosztottat, esetleg stresszes munkahelyet.
Hát ugye hogy ismersz ? Na látod !
Tehát egyenes következmény, hogy a Fidesz szar, és Gáborka a király, aki stresszmentes, megalázás mentes, megérdemelt táppénzes munkahelyeket teremt.
Igen. Természetesen az MSZP által elprivatizált, kiárusított versenyszférában is, mert azok hallgatnak a tanácsaira.
Persze szigorúan, liberálisan minimális állami szerepvállalással pakolja helyre Gáborunk a gaz kapitalisták értékrendjét, nehogy a diktatúra árnyéka vetüljön majdan Párbeszédes pártja nevecskéjére.
Kritikái számát szaporítva előszed egy 2009-2010-es adatot, miszerint a "bérmeghatározás rugalmasságának tekintetében Kínát is megelőzzük".
Valaki elfejtette neki megmondani, hogy ezen dátumsor kapcsán azon MSZP-s haverjaiba rúg bele, akik nagy kegyesen talán őt is megszánják egy mandátummal, ha elég lelkesen bólogat, és elég gyorsan elfelejti a 2010 előtti időket.
Középtájt
Természetesen a nélkülözhetetlen "rezsim" kifejezést is megtaláljuk, hisz enélkül nem lenne kerek a bérretegők mai bajnokának tudománya.
Még megtudhatjuk, hogy néhai jobboldali zöldből mára mennyire hisz "az esélyteremtő baloldali gazdaság- és társadalompolitika" kizárólagos csodatételében.
Természetszerűen ismét elfeledve azt az apróságot, hogy ezen "baloldali gazdaság- és társadalompolitika" okán kerültünk az EU országait tekintve, szinte minden mutató szerint utolsó helyre 2010-es évre virradóan.
Mindezt a bravúrt úgy értük el, hogy 2002-ben még a Szlovákok elött voltunk ugyanezen mutatók tekintetében.
Szigorúan ballibeknek a GDP arányos hiány grafikon.
Aztán a végén
Megtudhatjuk, hogy Orbán totál be van szarva a félelemtől, mert az alig mérhető Párbeszéd, Gáborkával az élen, megállíthatatlanul jön, és csak jön, és újra csak jön, rohadt bátran, statisztikailag észrevehetetlen tempóban.
Végül napi nyertesünknek, az extra lendületétől, önbizalmától, hitével átitatott viccel kedveskedünk:
Megy a csiga az erdőben. Úgy negyedóra után, amikor megtett két
centit, elkezd hangosan örülni:
- Hú de rohadt jó, hogy ilyen lassan megyek, eszméletlen jó!
Még egy negyedóra, és két centi után újra rákezdi:
- Haj, de baromi jó, hogy ilyen lassan megyek, de kurva jó!
Egyszer csak arra jön a nyuszika, és látja, hogy a csiga nagyon örül
magának, de nem érti a helyzetet, így megszólítja:
- Szia csiga! Te, elárulnád, hogy mi olyan nagyon jó abban, hogy ilyen
lassan mész?
- Hát tudod nyuszika, rossz irányba megyek.
Gratulálunk Gábor, szép munka volt